Általános iskolás gyerekekkel néha meglepően nehéz beszélgetést kezdeményezni.
„Mi volt a suliban?” -Semmi. Ugye ismerős 🙂
Van azonban egy egyszerű módszer, ami szinte varázslatként működik. Ha szülőként belekezdünk egy kézműves tevékenységbe, rajzolgatásba vagy színezésbe, kipakolunk az asztalra és mi magunk kezdjük el a folyamatot, a gyerkőc egyből jön, hogy mit csinálsz? Én is beszállhatok?
Innen nyert ügyünk van, mert a kezeit lefoglalja valami tevékenység, egy helyben marad és máris lehet beszélgetni. Saját tapasztalatom, hogy fordítva nem mindig működik. Ha előre azt mondom, hogy hazamegyünk és rajzolni fogunk, van hogy kapásból elutasít, mert más terve volt és nehéz rávenni a váltásra. De ha én csinálom, szinte mindig mellém szegődik.
A színezés azért nagyon jó közös program, mert nem sokat kell gondolkodni közben. A rajzok kész vannak, a színeket kell kitaláni, de az sokszor reflexből jön. És ha belekerül a színezés flow-ba, az ajtót nyithat a beszélgetésre.
Amikor a színezés lelassítja az időt
A színezésnek van egy különleges hatása: lelassít. Nincs rohanás, nincs teljesítménykényszer, csak a ceruza és a papír. Ebben a nyugodt helyzetben a gyerekek sokkal könnyebben megnyílnak. Nem érzik úgy, hogy kérdezik őket, egyszerűen csak kialakul a beszélgetés.
Sokszor ilyenkor jönnek elő az igazi dolgok:
A kulcs az, hogy szülőként te is részt vegyél benne. Ne csak ülj mellette, színezz te is! Sőt, a legjobb, ha te kezded el és ő jönni fog majd magától.
Ez azért fontos, mert nem „kérdező szülő” leszel, hanem társ.
A Tingii VarázsVárosok sorozat színezőit itt találod, viheted őket párban a közös beszélgetésekért. És a legjobb, hogy ha akarjátok, a színezést valódi kirándulásokra is válthatjátok.
Kellemes időtöltést kívánok:)
